Nem volt olyan régen, amikor a Kósa-Szíjjártó humoristapáros hekkelte be a magyar hazát az arany oldalakra, azóta mindketten megbánták, visszaszívták, és mondták, hogy sajnos a görögök miatt minden kis belföldre szánt hazugságot felfújnak a nemzetközi bulvársajtóban, de majd most jobban figyelnek. Ennyivel nem sikerült volna visszatáncolni; ahhoz az kellett, hogy a miniszterelnök minden tekintélyét magára aggatva előadja a nagyon is komoly szöveget, és bizony a program(vázlat)ot, végre-valahára. Az többé-kevésbé működött, látta a világ, hogy alfideszesek hülyéskednek, de a főnök esze nem ment el teljesen. Mondtak egy hülyeséget, és ezt azzal kalapálták ki, hogy mondtak mást.

Most ennél kicsit bonyibb a szitu, nem egy meggondolatlan elszólás miatt kúrta rá az ajtót Orbánékra az IMF meg az EU. A világ megszorítást és reformot akar, a Fidesz viszont még nem találta fel ezeknek az újbeszél megfelelőjét, továbbá fingja nincs, hogyan kéne ezeket csinálni, ezért gyáva ahhoz, hogy belefogjon. Meg hát az tisztára úgy nézne ki, mint Gyurcsány, akit a Nemzeti Együttműködés Rendszere sátánként tisztel, minden gonoszság forrásaként, tessenek megérteni, ez a mi vallásunk. Hogy ha Gyurcsány kislányt talált, akkor mi kisfiút rabolunk, és ha Gyurcsány reformált, akkor mi juszt se.

Így hát bátorságot mímelve megmondták a világnak, hogy ehhez ők gyávák.

A vélemény szabadsága

Tehetik, ettől még nem jönnek holnap az ejtőernyősök a Kossuth térre. Az IMF sokkal szelídebb bank, mint bármelyik lakossági, nem lakoltatja ki Magyarországot, és az EU sem akarna ehhez rendőrségként asszisztálni. Lehetőségeik korlátozottak, annyit kockáztatunk csak, hogy nem adnak több pénzt, mert nem érzik itt biztonságban.

Emiatt viszont senki nem vádolhatja őket, azt ugyanis mindenki eldöntheti szabadon, hogy hol szeretne befektetni. Lehet, hogy téved, és valójában teljesen hülye, hogy nem Magyarországba vásárol bele most, jó áron, a rakétaszerű emelkedés előtt. De amíg erről nem tudjuk meggyőzni, addig nem ad pénzt, és slussz. Hogy miért, az az ő dolga. Lehet, hogy benne voltak a mulatságos kis színesek, amiktől kissé komolytalanná vált a Magyar Együttműködő Köztársaság. De anélkül is van logikája a véleményüknek: kiadáscsökkentés és reform – ún. strukturális átalakítás – nélkül ez az ország nem tartható fenn, az meg nem pálya, hogy elveszünk innen meg onnan, és reméljük a legjobbakat.

Következetes arcok ezek a külvilágiak, már 2006-ban ugyanezt adták elő Gyurcsánynak, aki többek között erről is tájékoztatta a kollégáit Őszödön. Reform vagy bukás, ezt mondta, és úgy látszik, igaza volt, függetlenül attól, hogy ő végül a másodikat választotta. De akkor, frissen még elfogadta és megértette a világ üzenetét: leszarják ők a belpiacos mítoszainkat, azt szeretnék látni, hogy lesz-e ebből osztalék, hogy érdemes-e ide gyárat meg utat építeni, hogy öt év múlva is lesz nyugdíj, és nem lepik el a Kárpát-medencét mindenre elszánt, kannibál bácsikák.

Orbán Viktor úgy döntött, nyuszisat játszik az IMF-fel és az unióval: úgyis elkapják a kormányt az elpuhult nyugatiak, és akkor nyertünk. Hát azt megnyerte, becsicskultak a kistáskák, szótlanul összecsomagoltak, és elsunnyogtak nagy duzzogva.

Igaz, ők tárgyalni jöttek volna, észérveket ütköztetni és matekozni, bizonyára valóban meglepte őket a bokszkesztyűben, busóálarcban ugrabugráló emberke, aki az exceltáblák helyett a farkát akarta összemérni velük. Kitértek, nem vállalták a konfliktust. Otthon viszont azt nyilatkoznak rólunk, amit ők gondolnak, például hogy költségvetési ügyekben utaztak Budapestre, de ott egy furcsa sámánféle mindenáron a farkát akarta megmutatni nekik, teljesen beszívva, költségvetésről meg egy értelmes szava nem volt.

Nincs más hátra, ki kell harcolni a vélemények helyreigazítását az egész világon. Enélkül nem fog menni.