A Heti Világgazdaság e heti számában megkérdezte Rogán Antalt - ezúttal nem a Belváros polgármestereként, hanem úgy, mint a parlament gazdasági bizottságának elnökét -, "hogy érezte magát az ominózus Kósa-Szíjjártó-nyilatkozatok hétvégéjén".
Rogán tömör válasza: " A Kósa-nyilatkozatnak én semmilyen jelentőséget nem tulajdonítok." Mire az interjú készítője lakonikusan megjegyzi, hogy a világ azért tulajdonított. Ám a gazdasági bizottság elnöke nem hagyja magát meggyőzni Kósa egykori, világraszóló szavainak súlyáról. Szerinte akkortájt "hiszterizálták a helyzetet" - vélhetően a pénzpiacok -, majd hozzáteszi: "Nem értem, miért Kósa Lajos szavaira figyeltek, nem pedig a magyar miniszterelnök brüsszeli szavaira."
Rogán Antal értelmi képességeinek, szakmai hozzáértésének megbocsáthatatlan és persze indokolatlan lebecsülése volna, ha elhinnénk neki, hogy csakugyan nem érti, miért keltett a Magyarországot csődközeli, a görögökéhez hasonlóan drámai helyzetbe vizionáló Kósa-kijelentés akkora visszhangot. De azért segítsünk a megfejtésben. Kósa a Fidesz alelnökeként egy konferencián beszélt, mégpedig épp akkor, amikor Orbán Viktor Brüsszelben szerette volna elérni, hogy az unió járuljon hozzá az idei magyar államháztartási hiány megemeléséhez. A debreceni polgármester, majd a miniszterelnök személyes szóvivőjeként őt lényegében megerősítő Szíjjártó Péter tehát a lehető legrosszabbkor engedték feltételezni a világpiaci elemzőknek, hogy a magyar kormány ki akar bújni a 3,8 százalékos hiánycél alól, és ehhez keres igazolást a hazai gazdaság drámai leminősítésével. A HVG munkatársa is felhívja Rogán figyelmét arra, hogy Barroso az unió nevében viszont megmondta Orbánnak, nincs apelláta, a hiány mértékén nem lehet módosítani. Erre az interjú alanya így reagál: "Nem az számít, hogy Barroso mit mond, hanem, hogy a magyar miniszterelnök mit mondott."
Nos, itt megáll az ész. Ettől kezdve bajosan lehet a gazdasági bizottság elnökének nyilatkozatát komolyan venni. Rogán Antal, aki kerületi polgármesterként az utóbbi években a normalitás jegyében igyekezett viselkedni, amint visszatér a pártpolitika terrénumára, ismét elveszti józan ítélőképességét. Pedig hát az ő pozíciójában igazán tudnia kell, hogy Barroso figyelmeztetését mennyire szem előtt tartotta Orbán; az úgynevezett nemzeti akcióterv 29 pontja épp az unió kérlelhetetlensége miatt került nagyhirtelen a parlament elé. Azért, hogy mind Barroso, mind a piacok elhiggyék a 3,8 százalékos hiánycél betarthatóságát.
Akkor meg mire való ez az értelmetlen fennhéjázás? Hogy amit az unió bizottságának elnöke mond, az nem számít ?! Mégis, mi volna az, amire Rogán Antal hajlandó odafigyelni? Például a Valutaalap megállapításai jelentenek valamit a magyar országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke számára? Feltételezhetően jelentenek, hiszen ezekben a napokban a kormány illetékesei éppen kemény tárgyalásokat folytatnak az IMF delegációjával, amely ezúttal már a jövő évre ígért, 3 százalék alatt tartandó hiányhoz ragaszkodik. És - mint arról ugyancsak a HVG tudósít -, ezt az elköteleződést nem utolsó sorban azért kéri számon rajtunk, mert szakértői számításai szerint Magyarország számára mintegy 15O milliárd forint adósságszolgálati többletterhet okozott, hogy a választások után történetesen az emlékezetes Kósa-beszéd és az azt kísérő kormányzati kommunikáció hagyott kétséget afelől, vajon az új kabinet vállalja-e a 2010-re korábban megállapított hiánycélt.
Ez a több, mint súlyos megállapítás talán végképp meggyőzheti Rogán elnök urat - persze, már amennyiben hitelt ad a Valutaalap kalkulációjának -, hogy a Kósa-nyilatkozatot nem szabadna bagatellizálni. Mindenesetre az egyébként jobbára fürge kormányzati kommunikáció most nem siet cáfolni az IMF szíves közlését, és nem vonja kétségbe, hogy az a kétnapos dilettáns kapkodás, ami annakidején a Kósa-Varga-Szijjártó trió megszólalásait jellemezte, potom 15o milliárdjába került a "magyar embereknek". Most nincs felháborodott visszautasítás, nem kérjük ki magunknak az ilyesfajta rágalmakat, nem célozgatunk a nemzetközi befektetők kártékony sugalmazásaira. Máskor lehet hepciáskodni, de most meghazudtolni a Valutalapot, épp akkor, amikor küldöttsége Budapesten tárgyal, és a kormánynak igencsak szüksége volna a delegáció rugalmasságára - no nem, ezúttal a kormány ezt nem kockáztatja meg.
Mindenesetre, a továbbiakban kissé hiteltelen lesz folyton-folyvást az előző kormány pazarlását és felelőtlen vagyonkezelését kárhoztatni, noha Fellegi Tamás, fejlesztési miniszter még e hét csütörtökön is ezt a mantrát adta elő a Joint Venture Szövetség üzleti ebédjén. Jóllehet akkor már ismerhette a Valutaalap állásfoglalását, beszédében egyetlen szóval sem említette. Természetesen - mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy a rendezvényen gazdasági szakemberek és diplomaták vettek részt, akiknek meglehetősen alaposak és naprakészek az információik. Ezért valószínűleg nagyra értékelték volna, ha a miniszter valamelyest önkritikusabban nyilatkozik az új kormányzat eddigi teljesítményéről - beleértve a Kósa-féle intermezzó áldásos hatását is.
De hát a méltányosság soha nem volt erős oldala a Fidesz politikusainak, és amióta kétharmados többségükre hivatkozhatnak, végképp lemondtak a valóság árnyalt megközelítéséről. Minden vonatkozásban egyetlen és végső hivatkozási alapot ismernek: a misztifikált népakaratot. A már említett HVG-interjú is érzékletesen mutatja, hogyan válnak foglyaivá a saját szuggesztiójuknak; "amit a kormány és a parlament most tesz, az annak az igénynek a kielégítése, amit az emberek támasztottak 2010-es választásukkal" - mondja Rogán, majd néhány passzussal lejjebb megismétli: "(...) az emberek döntöttek, a rendszernek vége van." A pártpropaganda lassan, de biztosan mániákussá váló ismételgetése felettébb önveszélyes. Hiába tudják a jobboldalon, hogy az emberekre, pontosabban a magyar emberek összességére való hivatkozás hamis, hiszen egyrészt az ország kétharmada éppenséggel nem a Fideszre szavazott, másrészt akik oda voksoltak, azok sem fogalmaztak meg semmiféle konkrét igénylistát, és nem a rendszert "küldték el" egy forradalom keretében, hanem szabályos választásokon a kormányt. Mégis addig hajtogatják a központi sablont, amíg maguk is elhiszik. Aztán ez az irracionális "eszmeiség" felhatalmazást ad az aggálytalan, megfontolatlan, igazságtalan lépések megtételére. Mert akik a népakarat felkentjei, azok tegyenek vagy mondjanak bármit, automatikusan igazolást nyernek. Azoknak nem kell kételyekkel küzdeniük, és önkörükön kívülről nem kell figyelembe venniük semmit. Nem számít Barroso, nem számít a világ - ismerjük ezt régről: Extra Hungariam non est vita.
Ebből fakadó régi eredményeink úgyszintén ismertek.
Mészáros Tamás publicista / Népszava