A pártok választási programja fontos, de nem nélkülözhetetlen eleme a kampánynak, a politika személyközpontúvá válása pedig pontosan ezt a trendet erősíti. Ettől függetlenül ez az elem még mindig megkerülhetetlennek látszik Magyarországon, így a probléma időzítési kérdéssé válik – hangsúlyozta Szabó Márk lapunk azon kérdésére, hogy kell-e programhirdetés a kampányhoz.

Hasonlóan vélekedik a választási kampánnyal foglalkozó blogján Gyulai Attila is. „A 2010-es választási kampányban világosan látszik, hogy teljesen tarthatatlan az az elnagyolt politikai képlet, amely szerint a pártok az általuk készített választási programok alapján folytatnának versenyt egymás ellen” – szögezi le a Political Capital ügyvezető igazgatója. Ám szerinte nem egyszerűen arról van szó, hogy a választók nem programokra szavaznak, illetve, hogy programokat néhány szakértőn kívül nem olvas senki sem.

Imázskérdés a program

„A választási program nem szakpolitikai, hanem imázskérdés: nem véletlen, hogy az MSZP 2006 után jó ideig azzal igyekezett hitelteleníteni az ellene irányuló támadásokat, hogy az ellenzéki pártnak nincs programja” – véli a szakértő. Gyulai Attila szerint az idei kampányban az igazán érdekes helyzet a pártok és saját programjaik között látszik kialakulni. Az MSZP-re, a Fideszre, a Jobbikra és az MDF-re egyaránt jellemző, hogy választási programjaik nem pusztán szakpolitikai javaslataik gyűjteménye, valamint, hogy a program használata a kampány során – tekintettel eltérő politikai pozícióikra és esélyeikre – közel sem azonos.

„Az MSZP legszívesebben nyilván látványos baloldali programot hirdetne, látványos elosztási kérdéseket középpontba állítva. A szocialisták azonban természetesen nincsenek abban a helyzetben, hogy következetesen baloldaliak legyenek. Amellett, hogy kétciklusnyi kormányzást követően nehezen mutatnának be bármilyen fordulatot, a törekvés az elmúlt egy év válságkezelő retorikájának mondana ellent. Persze, az MSZP igyekszik távolodni Bajnai Gordontól, hogy közelebb kerüljön szavazóihoz, de a párt választási programja akkor sem kerülhet túl távol attól, amivel el kívánnak számolni” – fogalmaz blogják a PC ügyvezető igazgatója. Szerinte a szocialisták ezért sokkal szívesebben beszélnek a Fidesz programjáról, pontosabban programnélküliségéről.

Óvatos ellenzék

És hogy miért nem hirdetett még programot a Fidesz? A Nézőpont Intézet vezető elemzője szerint a 2005-ös német választások óta óvatos minden ellenzéki párt: Angela Merkel akkor ellenzéki kancellárjelöltként pártja szakértőiségét és felkészültségét hangsúlyozandó konkrét gazdaságpolitikai javaslatokkal állt a választók elé jóval a voksolás előtt, aminek következtében riválisaik heteken át támadhatták a benne megfogalmazott javaslatokat. Az eredmény és a tapasztalatok ismertek: a kezdeti előny jószerivel elolvadt a döntő pillanatra.

Szabó Márk szerint Orbán Viktor március 15-i beszéde, az ünnep szimbolikus jelentőségénél fogva, kevésbé alkalmas a programhirdetésre. Ha az ellenzék vezetője – legalább fő vonalakban – programpontokat kíván hirdetni, akkor arra vélhetően sokkal alkalmasabb esemény a pénteki évértékelő beszéd. Ennek az eseménynek ugyanis nincs más metaüzenete, mint az, hogy Orbán Viktor valamilyen keretbe foglalja a Fidesz kormányzati felkészülését és fő kampánytémáit.

Visszafogott Jobbik-program

A kisebb pártok programjaival kapcsolatban Gyulai Attila kifejtette: a Jobbik által elkészített választási program hasonlóan ellentmondásos szituációt jelent, mint a szocialistáké. „A parlamenti esélyekkel induló párt programja lényegesen eltérő hangulatú, mint a párt politikusainak megszólalásai, minthogy alapvetően más funkciót töltenek be. A Fidesz azzal igyekszik majd lesöpörni a Jobbikos konkurenciát, hogy kormányzásra képtelen politikai erőről van szó, Vona Gábor pedig már hosszú ideje erre igyekszik rácáfolni. De vajon a Jobbik leendő szavazói mit szólnának ahhoz a viszonylagos visszafogottsághoz, ami a párt programját a Magyar Gárdához képest jellemzi?”

A PC szakértője szerint az MDF első látásra könnyű helyzetben van, mert – pusztán a bekerülést, nem a kormányzati pozíciót megcélozva – lehet „bátor és őszinte”. Ennek oka azonban nem az, hogy Bokros Lajost más mérce szerint kell megítélni, mint Orbánt, Mesterházyt és Vonát, hanem az, hogy ez az a dimenzió, melynek mentén az MDF különbözhet versenytársaitól. Az MDF számára tehát éppen a program, pontosabban a programot szimbolizáló Bokros az elsőrendű politikai termék, de korántsem biztos, hogy az ellenfeleket is be lehet kényszeríteni ebbe a mederbe, ráadásul a szövetségi politika körüli káosz nem teszi lehetővé, hogy arról beszéljenek, ami érdekükben áll.

A kis pártok nem használják ki

A nemrég beindult kampányról szólva Szabó Márk kifejtette: a pártok közül talán az MSZP kezdte „legerősebben” a kampányt, igaz, ez is relatív, pláne, ha a négy évvel ezelőtti eseményekkel hasonlítjuk össze. A szocialisták nyugdíjas-offenzívája azonban az első héten „beragadt” a BKV-sztrájk miatt, és a Fidesz gyors válasza is gyengített rajta. A Nézőpont Intézet vezető elemzője az fn.hu-nak elmondta: ettől függetlenül inkább az a meglepő, hogy kampánynyitó rendezvényétől eltekintve a Jobbik egyáltalán nem látszik kihasználni a kampány első szakaszának eseménytelenebb jellegét. A szakértő kiemelte: alapszabály, hogy a kisebb és/vagy parlamenten kívüli pártok ilyenkor tudják kisajátítani az agendát.

„Később, a kampány intenzívebb fázisában már sokkal nehezebb tematizálni, ilyenkor a választók figyelmét inkább az köti le, ki legyen Magyarország miniszterelnöke, márpedig ebben a harcban a Fidesz és az MSZP fog dominálni. Ezért is meglepő az LMP „csendes” nyitánya is. Hogy az MDF (és az SZDSZ) nem tudtak erősen nyitni, azt a szövetségkötés bonyodalmaival lehet magyarázni” – összegezte Szabó Márk.

Eltérő plakátok – eltérő stratégiák

Szabó Márk lapunk kérdésére elmondta: a plakátok eltérő kampánystratégiákra engednek következtetni. „Az MSZP a párt országos népszerűtlenségéből fakadóan a helyi jelöltek személyiségére helyezi a hangsúlyt, ami azt a célt is szolgálja, hogy a választási vereség után a mandátumukat elveszítő politikusok ne tudjanak minden felelősséget a budapesti pártközpontra hárítani” – véli a szakértő.

Ehhez képest a Fidesz pont a párt magas támogatottságát igyekszik meglovagolni, ami főleg annak fényében érthető, hogy 176 egyéni képviselőjelöltjének mintegy harmada új az országos politikában. Valójában tehát mindkét párt plakátpolitikája logikus – az már más kérdés, hogy összességében mekkora hatása van egy-egy óriásposzternek a bizonytalan választókra – tette hozzá a Nézőpont Intézet vezető elemzője.