A Fidesz haragja mellesleg valahol érthető, hiszen ők az elejétől fogva csesztették a vagyonadót, mondván, itt nem másról van szó, mint egy újabb sarcról, amely igazságtalan, és amit a hatalomátvétel után nyomban el is törölnek majd, így aztán különösen rosszul érinthette őket Mádi fura állásfoglalása. Ám az a határozottság és gyorsaság, amellyel Orbánék útilaput kötöttek a honatya talpára, nemcsak azt jelzi, hogy a Mádi által elmondottak köszönő viszonyban se voltak a párt hivatalos álláspontjával (már legalábbis azzal, amit a nyilvánosságnak szántak), hanem azt is, hogy a Fidesz – okulva a múlt baklövéseiből – a kampány során a létező legkisebb melléfogást sem szeretné elkövetni. Mádi hibája viszont kapitális volt, hiszen a választókat tényleg kevés dolog irritálja jobban, mint amikor a napnál is világosabbá válik számukra, hogy a vizet prédikálók valójában hektószámra vedelik a bort.

No, már most, a kérdés nem az, hogy amennyiben Mádi valóban szembe ment pártjának véleményével, úgy indokolt volt-e a menesztése (ugyanis kampányüzemmódban a világon mindenütt vasfegyelmet követelnek meg, a kihágásokat pedig nagyon szigorúan megtorolják), hanem hogy tényleg hülyeséget mondott-e a képviselő, vagy csak kifecsegett valami olyasmit, amit még nem lett volna szabad. Magam ez utóbbi lehetőséget sem zárom ki, hiszen a szállongó hírek szerint a Fidesz berkeiben Varga Mihály "svéd nyugdíjmodelles" eszmefuttatása se okozott eufórikus hangulatot, csakhát a párt alelnöke, az Orbán-kabinet egykori (és leendő?) pénzügyminisztere lényegesen fajsúlyosabb figura annál, mintsem hogy olyan rövid úton meg lehessen szabadulni tőle, mint az emblematikusnak aligha nevezhető Mádi Lászlótól.

Hogy Mádi nem feltétlenül a levegőbe beszélt, azt igazolja, hogy Szapáry György, a jegybank volt alelnöke, egyben a legnagyobb ellenzéki párt Orbán Viktor által felkért gazdasági-pénzügyi tanácsadója egy minapi interjújában szinte szóról szóra ugyanazt fejtegette, mint a most kirúgott lakáspolitikus („Az ingatlanadónak van létjogosultsága minden országban. Nálunk átgondolatlanul vezették be. Én alapos előkészítés, kidolgozás után két év múlva vezettem volna be”), és akkor még nem szóltunk Cséfalvay Zoltán és Matolcsy György fideszes gazdasági szakemberek Jövőkép című tanulmányának megállapításáról, miszerint „kívánatos szerkezeti változás a foglalkoztatásra rakódó adó- és járulékterhek, illetve a jövedelemtípusú adók csökkentése, ezzel párhuzamosan a vagyoni és forgalmi típusú adók emelése”. Na, szóval szerencsétlen Mádi László aligha mondott olyasmit, ami korábban soha el nem hangzott a Fideszben, s ami miatt eretnekként kellett elbánni vele. Példát statuálni viszont kiválóan megfelelt.